Magjának enyhén hagymaíze van, illata megtörve némileg a borsra és az szurokfűre emlékeztet. Elsősorban az arab, a török és az indiai konyha használja. Közép-Keleten sütemények, kenyérfélék tetejére szórják. Az indiaiaknál a bengáli ötfűszerkeverék (panch phoron, পাঁচ ফোড়ন) alkotóeleme, dhalokat, csatnikat ízesítenek vele. A török mesir édesség egyik összetevője.
Gyógyhatása
Hatóanyaga zsíros olaj, melyet linolsav és az olajsav gliceridjei alkotnak, és illóolaj. Kétszeresen telítetlen zsírsavakban gazdag.
Ázsiában, a Közel-Keleten, Afrikában évszázadokon át gyógyszerként használták. A légzőrendszer, a gyomor, a vese, máj betegségeit kezelték vele, a keringési és az immunrendszer megerősítésére használták, továbbá gyulladáscsökkentőként, érzéstelenítésre, antiallergénként.
Az iszlám a legnagyobb hatású gyógyító készítmények között tartja számon. Mohamed próféta állítólag egyszer kijelentette, hogy a fekete magvak a halálon kívül minden betegségre hatásosak, ahogy az egyik hadíszban is olvasható.
A közép-európai népi gyógyászatban felfúvódás ellen és a szoptatós anyák tejtermelésének fokozására használták.
Manapság a fekete köményből sajtolt olajat kapszulás kiszerelésben étrend-kiegészítőként ajánlják, a széles körű gyógyhatásáról terjedő híradások tudományosan nem megalapozottak.
Kerti katicavirág
A kerti katicavirág (Nigella sativa) a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjának katicavirág (Nigella) nemzetségébe tartozó növényfaj. Nyugat-Ázsiából, Észak-Afrikából származik, Közép-Európában is termesztik helyenként.
Igen régi kultúrnövény, magját már az ókorban is használták fűszerként és gyógyszerként (ma már csak fűszerként használatos).
Egyéb megnevezései: termesztett katicavirág, feketekömény, szőrös kandilla, termesztett vagy kerti kandilla, fekete hagymamag.
Közeli rokona a dísznövényként termesztett borzaskata (Nigella damascena) és a mezei katicavirág (Nigella arvensis).
