Drágább a fekete borsnál, ezért sok a hamisítás-trükközés (például vegyi úton kifehérítik a fekete borsot). Az igazi fehér borshoz a teljesen érett borsszemet kell betakarítani, amikor már vörösessé válik. Ilyenkor sokkal nagyobb a veszteség, mint a feketénél (a madarak lecsipkedik, sok szem már szüret előtt romlásnak indul), és maga a technológia is bonyolultabb: a szemeket 8-10 napra folyóvízben áztatják, és miután a külső „gyümölcshús” meglazul, azt kíméletesen eltávolítják a fehér magról. A minőséget a gyors és teljes száradás határozza meg.
A konyhasó után az egyik legkedveltebb és leggyakrabban használt csípős ízű fűszer. Már az ókori görögök is ismerték a bors emésztésre gyakorolt jótékony hatását. Az ízlésnek megfelelően szószok, levesek, marinádok, sült és grillezett húsok, különféle raguk és egytálételek, valamint vadhúsok, halételek, hústöltelékek, kolbászfélék és tésztaételek ízesítésére használhatjuk.
