Felhasználása
A vérehulló fecskefű erős hatású gyógynövény, nem megfelelő használata mérgezést okozhat. Hatóanyagai a sárga tejnedvben és a növényből készült drogokban egyaránt megtalálható. A növényt korábban a népi gyógyászat alkalmazta, mivel azonban házi felhasználása különös óvatosságot és orvosi szakértelmet, felügyeletet követel meg a mérgezés elkerülése miatt, manapság általában csak a gyógyszeripar nyersanyaga.
Gyógyító hatása
A növény sárga színű tejnedvét használták a népi orvoslásban: külsőleg szemölcs és tyúkszem eltüntetésére, belsőleg máj- és epehólyag-betegségek gyógyításakor.
Manapság belsőleg történő felhasználása csak orvosi előírásra történhet a mérgezési veszély miatt.
Külsőleg történő felhasználása szemölcsirtásra azonban alkalmazható: a frissen szedett növény tejnedve kizárólag a szemölcsre csepegtethető legfeljebb napi 2-3 alkalommal, az egészséges bőrfelületet azonban a maró tejnedv irritálhatja.
A gyógyszeripar által felhasznált drog egyrészt a növény virágos szárából – az alsó, vastagabb szárrész nélkül – (Chelidonii herba), másrészt a gyöktörzséből és gyökeréből (Chelidonii rhizoma et radix) származik. Mindkét drog több alkaloidát (pl. kelidonin, szanguinarin, keleritrin), gyantát, kevés illóolajat, C-vitamint, nikotinsavat stb. tartalmaz, azonban ezek az anyagok a gyökérből és gyöktörzsből származó drogban nagyobb koncentrációban fordulnak elő.
A kelidonin fájdalomcsillapító és görcsoldó hatású. Általában úgy tekintik, mint amely számos betegségre jó hatással van, mindamellett gyakran használt különféle oldatokban, különösen szemölcsökre.
A fecskefűnek baktériumölő hatása van. Külsőleg a bőr kóros elváltozásai (ekcéma, szemölcs, tyúkszem) kezelhetők vele, amit a tejnedvben található kelidonin és fehérjebontó enzimek egymást erősítő hatása okoz.
Mérgező hatása
Nem megfelelő, vagy orvosi rendelvény nélküli használatkor a növény bármely része okozhat mérgezést, leginkább a tejnedve. A növény bármely részének belsőleg való felhasználása fokozottabb óvatosságot igényel, mint külsőleg való felhasználása. Külső használatkor mérgezési tünet lehet az, hogy a bőrön hólyagok és daganatok képződnek, de halált nem okoz. A belső használat mérgezési tünetei: rosszullét, szédülés, kábultság, gyomorégés, gyomorfájás, hányás, véres hasmenés, nagy mennyiségű vizelet ürítése, keringési zavarok, szélsőséges esetben a szervezet összeomlása és halál is bekövetkezhet. A növény drogjának belső használata légzésbénulást is okozhat mérgezési tünetként.
Figyelem! Terhesség alatt fogyasztani szigorúan tilos, gyermekektől távol tartandó.
Hatóanyagok
Chelerythrin (sárga-vörös színű szívméreg) 0,03%, chelidonin, amelyek egyesek szerint a morfiumhoz hasonló hatású, mások szerint inkább a papaverin hatásának felel meg. Friss tejnedvében 25% gyanta van. Protopin, almasav, citromsav stb. is található benne. Nedvességtartalma 12%, hamu 10%, homok 1,2%, vizes kivonata 25%.
A chelerythrin sósavas sóját a gyógyászat fájdalomcsillapítónak, gyomor-, epe- és vesebántalmak esetén használja. A főzetét máj- és epebántalmak, májduzzanat, epekő esetén sikerrel használják, fájdalomcsillapító hatása is ismeretes.