Bojtorján gyökerének teája (Bardanae radix). A közönséges bojtorján (Arctium lappa) az őszirózsafélék családjába tartozik és az egész világon elterjedt útszéleken, folyópartokon. Ismert még mint „bojtorvány”, lapu, bogáncs, keserűlevelű fű vagy csibirka is. Teájának gyógyhatása: vértisztító, vizelethajtó, izzasztó, serkenti az epeműködést. Külsőleg bőr- és reumatikus problémákra használják.
Felhasználása
Belsőleg
Szárított gyökerének főzetét használják. Vizelet- és hashajtó, vértisztító hatású, izzasztó, epe- és vesekőoldó, epehajtó.
Zöldségként is termesztik, friss hajtása elkészíthető főzeléknek.
Külsőleg
Olajokkal készült kivonatait bedörzsölőszerként, fürdőolajként használják reumatikus fájdalmak ellen, különböző bőrbajok (sömör, ekcéma, ótvar) ellen , torokgyulladás ellen gargarizálónak alkalmazzák.
Főzetét hajhullás, korpásodás, hajzsírosodás ellen használják.
A homeopátiában alkalmazzák reuma, méhelőesés és nedves bőrkiütések ellen.
A gyökér inulint, nyálkaanyagokat, nyomokban illóolajakat, szeszkviterpén-lakton keserűanyagot, poliineket, kávésavszármazékokat, triterpéneket tartalmaz.
Friss hajtása zöldségként használható, elkészíthető főzeléknek, ám csak kevés helyen használják fel erre; Japánban gobō (牛蒡 vagy ゴボウ), Koreában uong (우엉), Olaszországban és Portugáliában bardana néven ismerik.
A középkorban élt Hildegard Von Bingen természettudós, botanikus apátnő a rosszindulatú daganatokat kezelte a bojtorjángyökér segítségével. Drogként szárított gyökerét használják fel (Bardanae radix) (gyűjthető fajok ezen kívül az A. minus és az A. tomentosum). A népi gyógyászat vértisztító orvosságnak használta, vizelethajtó és izzasztószerként teakeverékek alkotórészeként. Serkenti az epe elválasztását, reuma és bőrbetegségek kezelésére is felhasználják. Olajos vagy szeszes kivonatait bedörzsölőszerként, fürdőolajként használják reumatikus fájdalmak ellen, illetve hajhullás, korpásodás kezelésére is alkalmazzák.
A homeopátiában alkalmazzák reuma, méhelőesés és nedves bőrkiütések ellen.
